2012. március 3., szombat

Bűnügyi novella


Egyik irodalom órán a bűnügyi regénnyel foglalkoztunk, és a házi egy krimi írása volt. Örültem a feladatnak, mert szeretek írni és, hát kemény 3 óra hosszú munkával megszületett. Íme tehát a MŰ. Lopni nem ér! :-) De tényleg!

Virágot a virágnak

Mrs. Ringet és fiát, George-ot a Feroz csald házában történt gyilkosság végett hívták.
A Feroz család gazdag, előkelő módon élt. Az apát, Jorge-t gyilkolták meg. Susanna (az anya) úgy döntött, nem elég erős ahhoz, hogy újra lássa férje holttestét, így Dorotea a házvezetőnő kísérte fel a nyomozónőt és fiát.
  • A dolgozószobájában találtam rá, reggel nyolckor, vérbe fagyva, az íróasztalánál.
  • Mit keresett az úr szobájában?
  • Mint mindig, felvittem neki a reggelijét.
  • Értem. Körülnézek. Köszönöm, Dorotea!
A házvezetőnő egy középkorú hölgy, szép mosollyal, karcsú termettel.
  • Láttad azt a pillantást, George?
  • Felfedeztem valami megbotránkozás félét, de minden olyan embernél ez a reakció, aki nem erős gyomrú.
  • Nem, nem. A mögött volt egy kétségbe esett szerelmes pillantás.
  • Ha jobban belegondolok, valóban láttam ilyesfélét.
Mrs. Ring és George körbenéztek. Az ágy, a szekrény alá. Fiókokba, de csak iratot illetve szivart találtak.
  • Itt nincs semmi. Vagy... Várjon, jöjjön ide anyám!
  • Mit találtál? Ó! Mutasd csak!
Egy levél volt, melyet Doroteá-nak írt Mr. Feroz. Egy vallomás. Szerelmi vallomás. A levél mellett pedig vagy hat darab boríték, mely a házvezetőnő tollából született meg. Jorge Feroz-nak.
  • Különös, különös.
  • Tehát, akkor jól véltük a pillantást.
  • Úgy tűnik, George.
Miután körbenéztek a szobában és megállapították, hogy a férj koponyáján egy mély seb tátong, lementek a nappaliba, hogy kikérdezzék a lakókat. Mrs. Ring először az anyát faggatta.
  • A férjem későig dolgozott, és miután az óra elütötte a tizenegyet, lefeküdtem aludni. Reggel nyolckor velőtrázó sikolyra ébredtem, azután megláttam Dorotea rémült arcát az ajtómban.
  • Mivel foglalkozik Mrs. Feroz?
  • Virágszakértő vagyok.
  • Nagyszerű munka! És a kedves férje mit dolgozott?
  • Gyártulajdonos volt, ő maga vezette a vállalatot, így a családunk sohasem szűkölködött.
  • Jól tudom, hogy van két lánya?
  • Igen, Maria és a nővére Helena. Maria nászúton van, nemsokára hazajön a borzalmas hír miatt.
  • És Helena?
  • Ő pár mérföldre tanul egy kollégiumban.
  • Ő is hazajön?
  • Holnap délután.
  • Értem. Köszönöm – mondta Mrs. Ring, majd a fiához fordult, miközben Susanna távozott – George, mindent feljegyeztél, ugye?
  • Természetesen. Miközben figyeltem, észre vettem egy apró részletet : a kandallódísz egyik gömbje fényesebb, mintha megtisztították volna.
  • Valóban igazad van – szemlélte meg a rézgömböt Mrs. Ring – , erre majd visszatérünk, de most kérdezzük ki Doroteát.
Két perc sem telt el és a házvezetőnő máris az asztalnál ült.
  • Dorotea, mindig ön vitte a reggelit az úrnak?
  • Igen, minden reggel nyolckor.
  • Ki készíti a reggelit?
  • A szakács, aki egyben a kocsis is.
  • És mondja, milyen viszonyban volt Mr. Ferozzal?
  • Kizárólag alkalmazó-alkalmazott kapcsolatban.
  • Mr. Feroz fiókjában talált levelek nem erre utalnak!
Dorotea hirtelen lesápadt és remegő hangon vallott.
  • Ha már úgy is rájött, minek titkolni? Szóval, két éve jöttem a házhoz és mióta először megláttuk egymást, titkon levelezünk, és mikor az úrnő meglátogatja valamelyik rokonát, akkor találkozunk a fészerben.
  • Rendben Dorotea, most elmehet.
    Ideje kikérdezni a kocsist, azaz a szakácsot.
Dorotea elment Arthur-ért, aki öt percen belül megérkezett.
  • Nos, Arthur. Milyen viszonyban van a ház lakóival?
  • Semmi különös. Én segítek nekik és ellátom őket étellel, ők pedig fedelet biztosítanak a fejem fölé.
  • Nem vett észre semmi különöset?
  • Nem. Nézze hölgyem, én ilyenekkel nem foglalkozom.
  • Rendben, köszönöm.
Arthur egy kövérkés, ősz hajú ember, akinek barátságos arcához kissé mogorva stílus párosul.
  • Most pedig nézzük meg azt a díszt!
  • Mondja anyám, mit gondol róluk?
  • Mrs. Feroz nem tűnik gyanúsnak, Dorotea túl galamblelkű ahhoz, hogy ilyet tegyen, Arthur pedig nem tud semmiről.
  • Valóban. No, nézze! Az egyik gömb fényesebb! Ezt itt... lelehet... csavarni! Így. Hoppá!
  • Vér. Bizony, ahogy gyanítottam. A gyilkos fegyvere.
  • Ujj lenyomat van?
  • Nincsen.
  • Nézzük meg azt a fészert! A találka helyet.
Átgyalogoltak a fa házikóba. Hosszú, alapos vizsgálat után találtak egy véres kesztyűt. A ruhadarab Arthur-é volt. Mrs. Ring sokat gondolkodott, de végül úgy döntött nem kell több kihallgatás.
Másnap reggel Mrs. Ringék sétát tettek Susanna virágoskertjében.
  • Nézd micsoda gyönyörű virágok!
  • Bizony, nagyon különlegesek.
Arthur rohant feléjük.
  • Miss Dorotea... a szobájában van! Holtan!
Visszasiettek és körülnéztek.
  • Erőszaknak semmi nyoma.
  • Ó, szegény Doroteá-m – mondta Mrs. Feroz.
  • Kérem hadd nézzünk körül a fiam, meg én!
Miután mindenki távozott, alaposan szemügyre vették a helységet. George a padlót kémlelte az ágy alatt.
  • Ide nézzen! Egy üvegcse!
  • Hadd szagoljam meg! Hm. Fehér orchidea kivonat. Nos, George, ez itt méreg.
  • Nem is tudtam.
  • Most már összeállta a kép!
Mrs. Ring összehíta a lakókat és a nem rég érkező nővéreket a nappaliba, majd hozzákezdett beszámolójához:
  • Mikor rájöttünk Mr. Feroz és Miss Dorotea viszonyára, melyet próbáltak eltitkolni, féltékenységre utaltam. Aztán, amikor megtaláltuk Arthur véres kesztyűjét, teljes mértékben rá terelődött a figyelmem. Azonban, amikor megmutattuk a ház lakóinak a bűnjelet, Susanna arcán elégedett mosolyt véltem felfedezni és ez megváltoztatta a dolgokat. Végül megtaláltuk a fehér orchidea illatú üvegcsét. Ekkor már biztos voltam a dolgomban. Elvégre ki az aki virágszakérő, és akinek egy botanikus kertje van? Már az indíték is egyértelművé vált, azaz a féltékenység! Jól mondom, Mrs. Feroz?
  • Ho.. hogyan?
  • Amikor egyszer meglátta őket együtt a fészerben, mert mégsem utazott a nővéréhez, akkor elborult az elméje!
  • Ezt meg kitől tudja?
  • Arthur mégis többet tud, mint amennyit mond. Hadd térjek vissza!Először a férjével végzett, majd rákente Arthur-ra és Doroteá-t annyira gyűlölte, hogy muszáj volt elvarrnia az utolsó szálat, még akkor is, amikor én itt tartózkodtam.
  • Anyánk, hogy tehetted ezt? – kérdezte zokogva Helena és Maria.
  • Mert az apátok egy semmire kellő gazember volt, aki megcsalt! Engem! Ráadásul azzal a buta libával!
  • Úgy tűnik, George, a börtönnek új helyet kell biztosítania egy főnek! – mondta Mrs. Ring, majd a jelenete figyelő rendőrök elvezették Susanna-t.
Mrs. Ring és George részvétet nyilvánítottak a Feroz nővéreknek, majd távoztak.
  • Látod, George, ez egy újabb eset arra, amikor az elme elborul és nem gondolkodik és a saját tudásával buktatja le magát.
A nyomozónő és fia lassan baktattak el, közben pedig gondolkodtak az emberi pontatlanság és figyelmetlenség előnyeiről.

2 megjegyzés: