Bűnügyi novella

Egyik irodalom órán a bűnügyi regénnyel foglalkoztunk, és a házi egy krimi írása volt. Örültem a feladatnak, mert szeretek írni és, hát kemény 3 óra hosszú munkával megszületett. Íme tehát a MŰ. Lopni nem ér! :-) De tényleg!

Virágot a virágnak

Mrs. Ringet és fiát, George-ot a Feroz csald házában történt gyilkosság végett hívták.

A Feroz család gazdag, előkelő módon élt. Az apát, Jorge-t gyilkolták meg. Susanna (az anya) úgy döntött, nem elég erős ahhoz, hogy újra lássa férje holttestét, így Dorotea a házvezetőnő kísérte fel a nyomozónőt és fiát.

• A dolgozószobájában találtam rá, reggel nyolckor, vérbe fagyva, az íróasztalánál.
• Mit keresett az úr szobájában?
• Mint mindig, felvittem neki a reggelijét.
• Értem. Körülnézek. Köszönöm, Dorotea!

A házvezetőnő egy középkorú hölgy, szép mosollyal, karcsú termettel.

• Láttad azt a pillantást, George?
• Felfedeztem valami megbotránkozás félét, de minden olyan embernél ez a reakció, aki nem erős gyomrú.
• Nem, nem. A mögött volt egy kétségbe esett szerelmes pillantás.
• Ha jobban belegondolok, valóban láttam ilyesfélét.

Mrs. Ring és George körbenéztek. Az ágy, a szekrény alá. Fiókokba, de csak iratot illetve szivart találtak.

• Itt nincs semmi. Vagy... Várjon, jöjjön ide anyám!
• Mit találtál? Ó! Mutasd csak!

Egy levél volt, melyet Doroteá-nak írt Mr. Feroz. Egy vallomás. Szerelmi vallomás. A levél mellett pedig vagy hat darab boríték, mely a házvezetőnő tollából született meg. Jorge Feroz-nak.

• Különös, különös.
• Tehát, akkor jól véltük a pillantást.
• Úgy tűnik, George.

Miután körbenéztek a szobában és megállapították, hogy a férj koponyáján egy mély seb tátong, lementek a nappaliba, hogy kikérdezzék a lakókat. Mrs. Ring először az anyát faggatta.

• A férjem későig dolgozott, és miután az óra elütötte a tizenegyet, lefeküdtem aludni. Reggel nyolckor velőtrázó sikolyra ébredtem, azután megláttam Dorotea rémült arcát az ajtómban.
• Mivel foglalkozik Mrs. Feroz?
• Virágszakértő vagyok.
• Nagyszerű munka! És a kedves férje mit dolgozott?
• Gyártulajdonos volt, ő maga vezette a vállalatot, így a családunk sohasem szűkölködött.
• Jól tudom, hogy van két lánya?
• Igen, Maria és a nővére Helena. Maria nászúton van, nemsokára hazajön a borzalmas hír miatt.
• És Helena?
• Ő pár mérföldre tanul egy kollégiumban.
• Ő is hazajön?
• Holnap délután.
• Értem. Köszönöm – mondta Mrs. Ring, majd a fiához fordult, miközben Susanna távozott – George, mindent feljegyeztél, ugye?
• Természetesen. Miközben figyeltem, észre vettem egy apró részletet : a kandallódísz egyik gömbje fényesebb, mintha megtisztították volna.
• Valóban igazad van – szemlélte meg a rézgömböt Mrs. Ring – , erre majd visszatérünk, de most kérdezzük ki Doroteát.

Két perc sem telt el és a házvezetőnő máris az asztalnál ült.

• Dorotea, mindig ön vitte a reggelit az úrnak?
• Igen, minden reggel nyolckor.
• Ki készíti a reggelit?
• A szakács, aki egyben a kocsis is.
• És mondja, milyen viszonyban volt Mr. Ferozzal?
• Kizárólag alkalmazó-alkalmazott kapcsolatban.
• Mr. Feroz fiókjában talált levelek nem erre utalnak!

Dorotea hirtelen lesápadt és remegő hangon vallott.

• Ha már úgy is rájött, minek titkolni? Szóval, két éve jöttem a házhoz és mióta először megláttuk egymást, titkon levelezünk, és mikor az úrnő meglátogatja valamelyik rokonát, akkor találkozunk a fészerben.
• Rendben Dorotea, most elmehet.
  Ideje kikérdezni a kocsist, azaz a szakácsot.

Dorotea elment Arthur-ért, aki öt percen belül megérkezett.

• Nos, Arthur. Milyen viszonyban van a ház lakóival?
• Semmi különös. Én segítek nekik és ellátom őket étellel, ők pedig fedelet biztosítanak a fejem fölé.
• Nem vett észre semmi különöset?
• Nem. Nézze hölgyem, én ilyenekkel nem foglalkozom.
• Rendben, köszönöm.

Arthur egy kövérkés, ősz hajú ember, akinek barátságos arcához kissé mogorva stílus párosul.

• Most pedig nézzük meg azt a díszt!
• Mondja anyám, mit gondol róluk?
• Mrs. Feroz nem tűnik gyanúsnak, Dorotea túl galamblelkű ahhoz, hogy ilyet tegyen, Arthur pedig nem tud semmiről.
• Valóban. No, nézze! Az egyik gömb fényesebb! Ezt itt... lelehet... csavarni! Így. Hoppá!
• Vér. Bizony, ahogy gyanítottam. A gyilkos fegyvere.
• Ujj lenyomat van?
• Nincsen.
• Nézzük meg azt a fészert! A találka helyet.

Átgyalogoltak a fa házikóba. Hosszú, alapos vizsgálat után találtak egy véres kesztyűt. A ruhadarab Arthur-é volt. Mrs. Ring sokat gondolkodott, de végül úgy döntött nem kell több kihallgatás.

Másnap reggel Mrs. Ringék sétát tettek Susanna virágoskertjében.

• Nézd micsoda gyönyörű virágok!
• Bizony, nagyon különlegesek.

Arthur rohant feléjük.

• Miss Dorotea... a szobájában van! Holtan!

Visszasiettek és körülnéztek.

• Erőszaknak semmi nyoma.
• Ó, szegény Doroteá-m – mondta Mrs. Feroz.
• Kérem hadd nézzünk körül a fiam, meg én!

Miután mindenki távozott, alaposan szemügyre vették a helységet. George a padlót kémlelte az ágy alatt.

• Ide nézzen! Egy üvegcse!
• Hadd szagoljam meg! Hm. Fehér orchidea kivonat. Nos, George, ez itt méreg.
• Nem is tudtam.
• Most már összeállta a kép!

Mrs. Ring összehíta a lakókat és a nem rég érkező nővéreket a nappaliba, majd hozzákezdett beszámolójához:

• Mikor rájöttünk Mr. Feroz és Miss Dorotea viszonyára, melyet próbáltak eltitkolni, féltékenységre utaltam. Aztán, amikor megtaláltuk Arthur véres kesztyűjét, teljes mértékben rá terelődött a figyelmem. Azonban, amikor megmutattuk a ház lakóinak a bűnjelet, Susanna arcán elégedett mosolyt véltem felfedezni és ez megváltoztatta a dolgokat. Végül megtaláltuk a fehér orchidea illatú üvegcsét. Ekkor már biztos voltam a dolgomban. Elvégre ki az aki virágszakérő, és akinek egy botanikus kertje van? Már az indíték is egyértelművé vált, azaz a féltékenység! Jól mondom, Mrs. Feroz?
• Ho.. hogyan?
• Amikor egyszer meglátta őket együtt a fészerben, mert mégsem utazott a nővéréhez, akkor elborult az elméje!
• Ezt meg kitől tudja?
• Arthur mégis többet tud, mint amennyit mond. Hadd térjek vissza!Először a férjével végzett, majd rákente Arthur-ra és Doroteá-t annyira gyűlölte, hogy muszáj volt elvarrnia az utolsó szálat, még akkor is, amikor én itt tartózkodtam.
• Anyánk, hogy tehetted ezt? – kérdezte zokogva Helena és Maria.
• Mert az apátok egy semmire kellő gazember volt, aki megcsalt! Engem! Ráadásul azzal a buta libával!
• Úgy tűnik, George, a börtönnek új helyet kell biztosítania egy főnek! – mondta Mrs. Ring, majd a jelenete figyelő rendőrök elvezették Susanna-t.

Mrs. Ring és George részvétet nyilvánítottak a Feroz nővéreknek, majd távoztak.

• Látod, George, ez egy újabb eset arra, amikor az elme elborul és nem gondolkodik és a saját tudásával buktatja le magát.

A nyomozónő és fia lassan baktattak el, közben pedig gondolkodtak az emberi pontatlanság és figyelmetlenség előnyeiről.