Megint elég régen írtam, ahhoz képest, hogy nyáron nem csináltam semmit... Elég unalmasan telt el ez a nyár, mert semmi hasznosat nem tettem, csak most a nyár végén... Persze nem panaszkodok, mert nagyon kipihentem, magam és felkészültem az akadályokra, amik a suliban várnak.
Körülbelül egy hete voltam a családdal kempingezni. Az felejthetetlen élmény volt! Reggel, kinyitottam a sátor ajtaját és máris ott „hevert” a lábam előtt a harmatos, friss zöld fű és a madarak boldogító dala várt rám. 30 méternyire a kék tó feküdt és minden máris arra késztetett, hogy járjak egyet a puha pázsiton. Nagyon csodás volt... Egyik nap megkerültük biciklivel a tavat, és nem is fáradtam el, pedig nekem az is nagy cucc, hogy feltekerjek egy nem is meredek, hanem kifejezetten lankás hegyoldalon... Domb oldalon... Minden nap úsztunk egy kicsit, kivéve az első napon, mert akkor egy hatalmas vihar szegte a kedvünket. Amikor vertük a sátrakat, már akkor is elkezdett egy kicsit szitálni az eső, de aztán amikor ebédelni voltunk... A büfé szerű hely tetőjéről (ahol ettünk) csak úgy ömlött, nem túlzok! ömlött a víz... Nagyon komoly volt!
Eszméletlenül rossz volt eljönni.. Csak úgy ragyogott a nap, és szinte nem engedte, hogy otthagyjuk.
Hát bizony itt a suli. Nem hogy itt, már a nyakunkban ül! Már bepakoltam a tolltartót,elterveztem az ünneplőmet, és arra gondolok (lelki vigaszként), hogy a haverok ott lesznek, és várnak rám...
Bevallom azért egy kicsikét várom a sulit. Mivel mondtam, hogy szinte az egész nyár uncsi volt, így jó lesz megint például jegyzetelni. Azt szeretem. :)
Végül is jó, hogy van mindenkinek egy kis kötelezettsége és nem lesz senki ostoba fadarab.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése