2010. augusztus 30., hétfő

Timi



Bár augusztus 8-án született, és már kicsit elkéstem, de BOLDOG SZÜLETÉS NAPOT! Timi barátnőmnek! Sok boldogságot és jó meccseket!

Rajzok :)




A rajzaimat, alkotásaimat nem ezen a blogon szoktam közzétenni, hanem a másikon, de úgy gondoltam: legyenek egy helyen. Ez a lány, egy számomra új technikával készült. Elsőre rajzoltam, de ahhoz képest jól sikerült!


Malackám




Na, szóval ő a malackám! Hát nem cuki? Mint mondtam az előző bejegyzésben, ezek régebbi képek, már nagyobb! :)

Sziasztok!

Nem tudom említettem-e, hogy van egy édes tengerimalacom. A malacka már legalább fél éve meg van, és még nem fürdettük meg, de bizony most már ráférne... Vettünk cicasampont, de anyummal azt beszéltük meg, hogy csak ma mosdatjuk meg, mert ezen a napon jött át hozzánk a nagybátyám aki jól ért az állatokhoz, és akkor majd ő segít. :) Bár ő még nem hiszem hogy tudja. A malacka meg végképp nem tudja, milyen merényletet akarunk elkövetni ellene. Csak ugrál a ketrecében a kis bóbitás fejével, mit sem sejtve.

---------------------------------------------------------------------------------

Ő a kis „áldozat”. Ugye milyen édes? Aranyos a bóbitája! A kis kócos! Bár ezek régi képek, amikor még fiatal volt... Amikor fényképeztük, vakuval tettük, és nem zavarta, hanem közeledett a fény felé, és tetszett neki!!! Nagyon fotogén malacom van... (A következő bejegyzésben láthatjátok! :))

2010. augusztus 29., vasárnap

Hello!


Megint elég régen írtam, ahhoz képest, hogy nyáron nem csináltam semmit... Elég unalmasan telt el ez a nyár, mert semmi hasznosat nem tettem, csak most a nyár végén... Persze nem panaszkodok, mert nagyon kipihentem, magam és felkészültem az akadályokra, amik a suliban várnak.
Körülbelül egy hete voltam a családdal kempingezni. Az felejthetetlen élmény volt! Reggel, kinyitottam a sátor ajtaját és máris ott „hevert” a lábam előtt a harmatos, friss zöld fű és a madarak boldogító dala várt rám. 30 méternyire a kék tó feküdt és minden máris arra késztetett, hogy járjak egyet a puha pázsiton. Nagyon csodás volt... Egyik nap megkerültük biciklivel a tavat, és nem is fáradtam el, pedig nekem az is nagy cucc, hogy feltekerjek egy nem is meredek, hanem kifejezetten lankás hegyoldalon... Domb oldalon... Minden nap úsztunk egy kicsit, kivéve az első napon, mert akkor egy hatalmas vihar szegte a kedvünket. Amikor vertük a sátrakat, már akkor is elkezdett egy kicsit szitálni az eső, de aztán amikor ebédelni voltunk... A büfé szerű hely tetőjéről (ahol ettünk) csak úgy ömlött, nem túlzok! ömlött a víz... Nagyon komoly volt!
Eszméletlenül rossz volt eljönni.. Csak úgy ragyogott a nap, és szinte nem engedte, hogy otthagyjuk.

Hát bizony itt a suli. Nem hogy itt, már a nyakunkban ül! Már bepakoltam a tolltartót,elterveztem az ünneplőmet, és arra gondolok (lelki vigaszként), hogy a haverok ott lesznek, és várnak rám...
Bevallom azért egy kicsikét várom a sulit. Mivel mondtam, hogy szinte az egész nyár uncsi volt, így jó lesz megint például jegyzetelni. Azt szeretem. :)
Végül is jó, hogy van mindenkinek egy kis kötelezettsége és nem lesz senki ostoba fadarab.