2012. június 4., hétfő

Vizsgák letudva

Pénteken volt a biosz vizsgám, de előtte még történt egy váratlan eset. Reggel arra eszméltem, hogy baromira görcsöl a hasam. Nagyon. Annyira, hogy hányingerem lett. Kimentem a fürdőszobába, és útközben találkoztam anyával és látta, hogy milyen borzalmas fejet vágok. Megmostam a kezemet, és amikor meg akartam törölni  kezemet elájultam. Nagyon megrázó lehetett, mert azt mesélték, hogy a szemem körül zöld volt a bőr, a szemem félig nyitva a semmibe nézett, de én ezt nem így éltem meg, mert miközben  földön feküdtem a tegnap látott filmről gondolkodtam és idegesített a körülöttem lévő nagy nyüzsgés, meg apa hangja, aki azt kérdezte, hogy magamnál vagyok-e. És ekkor eszembe jutott, hogy akkor most én elájultam. Amikor magamhoz tértem az arcom elkezdett bizseregni és olyan gyengének éreztem magam. Nem most történt velem ilyen először, ezen kívül még kétszer ájultam el. De soha nem volt ennyire durva. Az egészben az a - számomra - legviccesebb, hogy én ezt nem pánik ként éltem át. Egy jót aludtam...
A biosz vizsgára apa levitt, de már jobban voltam, csak nem mertem egyedül lemenni a suliba. Két tételt kellett húzni. Amikor elmondtam az elsőt, akkor a tanár már haza akart küldeni, hogy pihenjek, de én azért is elmondtam a másodikat is, mert nem tartottam volna fernek, hogy mindenki kettőt mond, én meg csak eggyel letudom az egészet, úgyhogy azt is elmondtam. Egyébként ötös lett. :)
A töri vizsga ma volt (és még mindig tart). Ma reggel nem ájultam el, hanem átnéztem az összes tételemet még egyszer. Az írásbelin, amit még egy-két hete írtunk 74%-ot értem el. Az esszé feladatból én kaptam a legtöbb pontot. Harmincból huszonkilenc. Ennek nagyon örültem. A szóbeli 71% lett, tehát az egész töri vizsga négyesre sikerült. :) Bár lehet hogy a százalékot fordítva írtam, de nem baj...
Egyébként egy hét van a suliból, pontosabban 9 nap, úgyhogy már szinte nem kell tanulni. Végre. Olyan jó ezt kimondani. :) Még pár javító doga/felelés lesz és utána nyár. Ja, nem. Utána N Y Á R ! :)

2012. május 20., vasárnap

Egy héttel kevesebb a nyárig



Egy újabb hét telt el, tele izgalmakkal. :)
A töri tanárom kihirdette, hogy jövő hét csütörtökön írjuk meg az írásbeli vizsgát (a sulimban kis érettségik vannak év végén, ez pedig azt jelenti, hogy néhány tantárgyból kapunk egy tételsort, azt ki kell dolgozni, majd amikor eljön a vizsga ideje tételhúzással felelünk). Teljesen odavoltunk, mindenki bepánikolt egy pillanatra. Néhányan elhatároztuk, hogy akkor most ezerrel fogunk tanulni...
Nos, hát - az én esetemben - ez nem teljesült teljes mértékben, mivel ezen a héten csütörtökön volt a zeneirodalom vizsgám. Nem rég iratkoztam át konzultációs csoportba (ami annyit jelent, hogy csak havonta egyszer kell megjelenni egy másfél órás órára), így hát néhány anyagrészt a netről kellet megkeresgélnem. Teljesen bepánikoltam, mert ez volt az első zeneirodalom vizsgám és nem számítottam olyan lazaságra, ami fogadott.
Az óráról pár percet késtem és eléggé csodálkoztam, hogy kb. voltak öten, a tanárnő meg sehol. Kérdeztem, hogy "ez nem a fél hatos csoport?", mivel két lány eddig sima zeneirodalomra járt és összezavarodtam. De mondták, hogy de igen az, aztán megmutatták, hogy honnan vegyem el a dolgozatot.
Az egyik lány éppen a Wikipédiáról leste le az infót, mindenki kérdezősködött valakitől, úgyhogy remek volt. Néhány percnyi csodálkozás után én is bekapcsolódtam a másolási rohamba. A mellettem ülő fiú sebesen írogatta a jegyzeteimet, miközben én a kettővel mellettem ülő lánytól kérdezgettem. Aztán bejött a tanár és kérdezte, hogy mindent meg tudtunk-e beszélni. :) Azért volt, amit tudtam magamtól, mert óra előtt és előző nap átolvasgattam a témák anyagát. A zenefelismeréskor lejátszott számokat pedig kapásból le tudtam írni, mert azt nagyon megtanultam. Mivel valójában ez csak egy év végi beszámoló volt, ezért amikor mindenki befejezte, mentünk tovább az anyaggal, de ez már az utolsó óra volt.
Pénteken felléptem a Szent Margit Gimnáziumban. Az I. kerületi zeneiskola és szlovák testvériskola közös koncertje volt. Az első felében szlovákok léptek fel, a második részben pedig a magyarok. Én Kovács Béla - Hommáge á Kodály-t (Kodály emlékére) játszottam. Egész jól sikerült. A fellépés után az előcsarnokban kikészítettek nagy asztalokat, melyek roskadásig voltak szenyóval. Azon gondolkoztam, hogy vajon miért főleg az tömörül oda az asztalhoz, aki nem is szerepelt. Ez a jutalma azért, mert szépen és végig hallgatta? :)
A fellépés után beugrottunk fagyizni a házunk mellett nemrég megnyíló cukiba, ahol olcsón lehet kapni Carte D'or fagyit. Nagyon jól esett...
A pörgős, mindent beleadós hetem végén teljesen kifáradtam.
Szombat reggel elkészítettem a bátyám barátnőjének szülinapi ajándékát. Egy csinos, virágos, saját készítésű dobozban egy pár saját készítésű fülbevalót kapott tőlem. :) Nagyon büszke voltam magamra, mert igazán nőies ajándékot sikerült "összedobnom". Neki is nagyon tetszett. A bátyómtól egy saját készítésű karkötőt kapott, amely sörös doboz kallantyúkból tevődik össze. Szép lila fonallal összeöltögette és tett rá színben passzoló gyöngyöket is. Miután megjött és beszélgettünk egy kicsit elvonultam netezni és a Gyakori kérdések.hu-n szörföltem.
Vasárnap a heti szépségápolás elvégzése után neki álltam a tanulásnak.

2012. március 25., vasárnap

Mai zeneadag :)

  Foo Fighters - The Pretender





2012. március 3., szombat

Könyv ajánlás

Ma olvastam ki Gárdonyi Gézától A láthatatlan ember-t. Huh. Hát szerintem zseniális. Először nem akartam elolvasni, mivel tartottam attól, hogy uncsi lesz, mint például az Aranyember, Jókaitól. Nem kritizálni akarok, hanem ajánlani, csak egy kis figyelmet kér a regény semmi mást, mivel régi stílusa néhol megnehezíti az olvasást. Van benne szerelem, harc, gyötrődés, reményvesztettség és bizakodás. Nagyon érdekes volt a sok fordulat, a több szálon futó cselekmény, na és persze a hunok. Szeretem az Attiláról szóló történeteket, úgyhogy ez telitalálat volt. Zéta írja le nekünk a történetet, aki a római Priszkoszt kísérve jut el a hun hazába. Innentől kezdve aztán rengeteg esemény zajlik, és Zéta, ha néha el is kerül onnan, mindig visszatér a szeretett hun földre. Hiteles leírásokkal és szem elé kerülő eseményekkel fűszerezte meg Gárdonyi a művet.

"...S bizony mondom: nem ismer engem senki… Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő. Ő az arca mögött van. Láthatatlan.