Egy újabb hét telt el, tele izgalmakkal. :)
A töri tanárom kihirdette, hogy jövő hét csütörtökön írjuk meg az írásbeli vizsgát (a sulimban kis érettségik vannak év végén, ez pedig azt jelenti, hogy néhány tantárgyból kapunk egy tételsort, azt ki kell dolgozni, majd amikor eljön a vizsga ideje tételhúzással felelünk). Teljesen odavoltunk, mindenki bepánikolt egy pillanatra. Néhányan elhatároztuk, hogy akkor most ezerrel fogunk tanulni...
Nos, hát - az én esetemben - ez nem teljesült teljes mértékben, mivel ezen a héten csütörtökön volt a zeneirodalom vizsgám. Nem rég iratkoztam át konzultációs csoportba (ami annyit jelent, hogy csak havonta egyszer kell megjelenni egy másfél órás órára), így hát néhány anyagrészt a netről kellet megkeresgélnem. Teljesen bepánikoltam, mert ez volt az első zeneirodalom vizsgám és nem számítottam olyan lazaságra, ami fogadott.
Az óráról pár percet késtem és eléggé csodálkoztam, hogy kb. voltak öten, a tanárnő meg sehol. Kérdeztem, hogy "ez nem a fél hatos csoport?", mivel két lány eddig sima zeneirodalomra járt és összezavarodtam. De mondták, hogy de igen az, aztán megmutatták, hogy honnan vegyem el a dolgozatot.
Az egyik lány éppen a Wikipédiáról leste le az infót, mindenki kérdezősködött valakitől, úgyhogy remek volt. Néhány percnyi csodálkozás után én is bekapcsolódtam a másolási rohamba. A mellettem ülő fiú sebesen írogatta a jegyzeteimet, miközben én a kettővel mellettem ülő lánytól kérdezgettem. Aztán bejött a tanár és kérdezte, hogy mindent meg tudtunk-e beszélni. :) Azért volt, amit tudtam magamtól, mert óra előtt és előző nap átolvasgattam a témák anyagát. A zenefelismeréskor lejátszott számokat pedig kapásból le tudtam írni, mert azt nagyon megtanultam. Mivel valójában ez csak egy év végi beszámoló volt, ezért amikor mindenki befejezte, mentünk tovább az anyaggal, de ez már az utolsó óra volt.


A pörgős, mindent beleadós hetem végén teljesen kifáradtam.

Vasárnap a heti szépségápolás elvégzése után neki álltam a tanulásnak.